Az egyik egyházközösség új lelkésze annyira lámpalázas volt, amikor az első szentbeszédet tartotta, hogy alig tudott megszólalni. Második szentbeszédje előtt felkereste a feljebbvalóját, és megkérdezte, hogyan tudná leküzdeni idegességét. Azt a választ kapta, hogy tegyen egy kis vodkát a vízbe, és néhány korty után már mindjárt lazábban fogja tudni folytatni. A következő vasárnap a lelkész gyakorlatba ültette a tanácsot, és úgy érezte, hogy még hatalmas égzengés közepette is tudna beszélni, egyáltalán, pompásan érezte magát. Amikor visszatért a lébániára, talált egy levelet a feljebbvalójától, amely a következőket tartalmazta:
 
 "Kedves Testvérem!
  1. Legközelebb kortyokat igyon, és ne döntse le egyben az egészet
  2. Nem teszünk jégkockát és citromkarikát a misekehelybe
  3. A misekönyv nem poháralátét
  4. Az oltár terítőjét nem használjuk szalvétának
  5. Tíz parancsolat van és nem tizenkettő
  6. Tizenkét tanítvány volt és nem tíz
  7. Nem utalunk a keresztre, mint arra a "nagydarab T-betűre"
  8. Nem konferáljuk be Jézust és tanítványait, mint "DJ JC-t és bandáját"
   9. Dávid Góliátot egy parittyával győzte le és nem "lőtte szitává a rohadt s*ggét egy Magnum 357-essel"
  10. Nem utalunk Judásra mint arra "a f*szfej"-re
  11. A Pápa szent, nincs kigolyózva, és nem nevezzük "Keresztatyának"
  12. Az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nem a Fater, a Kiccsávo és a kriptaszökevény
  13. Judás harminc ezüstpénzen adta el Jézust és nem két fillérért, az Olajfák hegyén és nem a kínai piacon.

  És egyébként is, a bűnösök a pokolra mennek és nem a büdös p*csába.