Karácsonyi szótár
2005.12.08. 12:04
András:
A görögországi Patraszban született András apostol, Jézus tizenkét tanítványának egyike. Hittérítőként Kappadókiában, Galiciában hirdette az evangéliumot, majd megalapította és vezette a bizánci egyházat. Később üldözői Akhaja Patre városában ferdekeresztre feszítették. (X András-kereszt) Emléknapja, november 30., a XVIII. század végéig böjti nap volt. Sok népi hagyomány fűződik hozzá, melyek leginkább a lányok kérőjének megjövendölésére szolgáltak.
Aprószentek:
Azoknak a kisdedeknek az ünnepe december 28-a, akiket Heródes a tömeges betlehemi gyermekgyilkosság során kivégeztetett. A II. századtól keresztény ünnep. Ma is élnek hagyományok, amelyek szerint akit e napon megveregetnek a vesszőből font korbáccsal, az az újesztendőben bő termésre, egészségre számíthat.
Borbála:
Szent Borbála, a bányászok, tüzérek védőszentje, a hajadon lányok pártfogója. Kis-Ázsiában élt és a keresztény hitért mártírhalált halt. Emléknapja december 4. E napon tilos volt varrni, fonni, söpörni, és ha női látogató tévedt a házba, azt söprűvel azon nyomban elkergették, nehogy elvigye a háziak szerencséjét.
István:
"Szent István"-t a hívők már Krisztus után 30-ban a szegények, az apostolok és a lovak védőszentjévé választották. Jézus igéjének nyílt hirdetése miatt azonban Jeruzsálemben elfogták és halálra kövezték. Jeruzsálemben kaput is neveztek el róla, ami még ma is az "István-kapu" nevet viseli. Emléknapja december 26., karácsony másnapja.
János:
"Szent János" ünnepét elsősorban a szőlőtermesztők, borosgazdák tartották jeles ünnepnek. Ezen az ünnepnapon az emberek a bort, de gyakran az ételeket is a templomba vitték megszenteltetni. A néphit szerint a megszentelt bor vagy alma orvosságként szolgált ezután minden bajra.
Kántálás:
Szegedi népszokás. A gyerekek már advent kezdetétől négy-ötfős csoportokban járják a házakat és éneklik:
"Eljöttünk mi kántálni, kántálni Nem kell minket bántani, bántani: adjanak egy darab kolbászt, mi is hoztunk fülit-farkát!"
Kolindolás:
Román népszokás. A legények december 24-ről 25-ére virradó éjjel dobokkal, dudákkal, furulyával keltek útra, és betérve a házakba megtáncoltatták az asszonyokat, leányokat. Kolindákat énekeltek, majd a kimondottan erre az alkalomra sütött fonott kaláccsal és itallal kínálták őket. Távozáskor ajándékot kaptak, ők pedig bő termést, a leányoknak jó hozományt és gazdag újesztendőt kívántak.
Luca
Luca Kr.u. 304 körül élt Syracusában. A középkorban vált európai kultusszá. A vakok, utcanők és a menyasszonyok védőszentje volt, akit a dolgozó nők torkonszúrtak, de ő nem halt meg, amíg fel nem vette az utolsó kenetet. Lucina: római szülésistennő, Luca anyja, aki vérfolyásban szenvedett, és a 12. évben gyógyult meg.
Luca széke
A széket 12 napon át egészen karácsony előestéjéig készítették, hogy aztán az éjféli misén a székre ráállva megláthassák, hogy kik azok, akik szarvat viselnek, vagyis a boszorkányok. A széket utána gyorsan elégette a gazdája, nehogy elverjék a boszorkányok. Az is segíthetett a szék készítőjének, ha hazafele mákot szórt el az úton, mert a boszorkányoknak a mákot fel kellett szedniük, amíg a gazda elmenekülhetett.
Luca pogácsa:
Tollat tettek a pogácsákra, és akié megperzselődött, az közeli halálra számíthatott.
Luca cédula:
12 cédulára felírtak egy-egy férfinevet, ezekből egyet minden nap a tűzbe dobtak, és amelyik utoljára maradt, az mutatta meg a jövendőbeli nevét.
Luca hagyma:
Hat vöröshagymát félbevágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak bele, és attól függően, hogy mennyi levet eresztett, következtettek a 12 hónap csapadékosságára.
Luca kalendárium:
12 napon keresztül megfigyelték az időjárást, és ebből következtettek az új év 12 hónapjának időjárására.
Luca búza:
Tányérban, meleg helyen búzát csíráztatott a gazdasszony, mely, ha karácsonyra szárba szökkent, jó jelet mutatott a jövő év termését illetően.
Miklós:
A halászok, révészek, vízimolnárok és a folyóparti bencés apátságok védőszentje, Szent Miklós Kis-Ázsiában, Myra városában élt. Emléknapja december 6., ám ünneplését az egyház 1611-ben betiltotta. A mai piros ruhás Mikulás (a Miklós név cseh megfelelője) hazánkban csupán 60-70 éve terjedt el, de az óta teli zsákjával minden évben felkeresi a gyerekeket, és ha megérdemlik, telerakja cipőjüket sok-sok finomsággal, ha nem, akkor virgáccsal.
Regölés:
A legények bundában, álarcban, láncos bottal, csengővel kopogtatnak be a gazdákhoz bő termést, sok állatot, a leányoknak vőlegényt és boldog újesztendőt kívánva.
Szállást keres a Szent család:
Falunként tíz-tizenöt család összefog, és naponta, énekszóval kisérve egy festett Szent család képet költöztetnek házról házra. A háziak feldíszített szobával várják őket.
Tamás:
A Galileából származó "Szent Tamás" egészen addig kételkedett az Úr feltámadásában, amíg saját kezével meg nem érinthette a szegek ütötte sebeket. Ezután így kiáltott: "Én Uram és én Istenem!" Ettől fogva élete végéig Jézus hű követője, és a keresztény egyház igéjének terjesztője lett. Indiában halt vértanúhalált, testét azonban Itáliában helyezték örök nyugalomra. Emléknapja december 21. A néphit szerint, ha Tamás napja reggelére friss hó esik, akkor békés, boldog karácsony várható.
Vízkereszt:
Boldogasszony havának hatodik napja, január 6. az Úr megjelenésének ünnepe. Ünneplését a Krisztus utáni harmadik században kezdték, amikor is Jézus megkeresztelkedéséről emlékeztek meg. A nyugati kereszténység azonban több jelentést adott eme ünnepnek, a háromkirályok napjának nevezte. A háromkirályok, napkeleti bölcsek (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) a fáma szerint egy próféta jövendölése alapján egy fényes csillagot követve jutottak el Arábiából, Perzsiából Betlehembe, hogy hódolatukat bemutathassák, és ajándékot adjanak a zsidó újszülött királynak, Jézusnak. Ez az ünnepnapja a vizek megszentelésének és egyben a karácsonyi ünnepek lezárásának is. Az emberek, az e napon a templomba megszentelt víznek különös erőt tulajdonítanak, és egész évben, mind saját maguk, mind pedig állataik betegségének gyógyítására használják.
|