A SZIGET  Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések  éltek:  a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.  Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.  Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a  szigetet.  Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.  Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott .  A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.  Ő megkérdezte:  -Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?  -Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs  már hely számodra!  Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép  hajóval közeledett:  -Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?  -Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! ? válaszolt a Büszkeség,- itt  minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!  Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott  el:  -Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!  -Oh, Szeretet - mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok,  de egyedül kell maradnom a hajómon!  A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és  boldog  volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.  Hirtelen megszólalt egy hang:  -Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember  volt.  Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette  megkérdezni  az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy  érezte,sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:  -Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?  -Az IDŐ volt, mondta a Tudás.  -Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?  A Tudás válaszolt:  -Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a  SZERETET!